Amit sohasem tudnánk az operák nélkül
1. Ha szörnyű hírt kapunk, ez a legkiválóbb alkalom ahhoz, hogy lecövekeljünk a színpad közepén, és hosszú áriát zengjünk arról, mennyire nincs vesztegetni való idő, és cselekedni kell. De azért egypár magas cére mindig van időnk.
2. Sohasem szúrnak le annyira, hogy ne tudnál még tíz percig áriázni. Sőt, magadat se tudod úgy leszúrni, hogy utána ne énekelj, és ne kelj fel enyhén támolyogva az utolsó magas céhez.
3. Ha a partnered azt énekli, hogy "mily boldogság karjaidban meghalni" tégy róla, hogy ilyenkor legalább három méterre állj tőle!
4. A szerelmi kettős az, hogy a 150 kilós tenor odaáll a százhúsz kilós szoprán mögé, vállára teszi a kezét, és moccanás nélkül énekelnek úgy tíz percig.
5. Ha kivégzésre vársz, üsd agyon az időt egy jó kis búcsúáriával!
6. Kedves baritonisták! A szoprán soha, értsétek meg: SOHA nem fog lefeküdni veletek, kivéve, ha Don Giovannit éneklitek. Egyébként átver, mert hülye, és a tenort szereti.
7. Ha megőrülsz, azt negyedórás koloratúrázással kell kifejezni.
8. Ha küldöttség vagy hadifogolycsapat jön be, és minden szólista meg a kórus egyszerre énekel, akkor gyaníthatóan hamarosan szünet következik.
9. Az átok és a jóslat MINDIG beteljesül.
10. Ha párbajozni akartok, ne rántsatok kardot. Cövekeljetek le és énekeljetek arról, hogy most aztán felaprítjátok egymást. Ezt csináljátok egészen addig, míg le nem megy a függöny.
Vígoperák:
A vígoperák arról szólnak, hogy a kedves, kissé lúzer fiú (lírai tenor) szerelmes a hősnőbe (koloratúrszoprán) ám a komikus öreg kecske (basszus) ezt nem nézi jó szemmel. Erre aztán a ravasz bariton addig kavarja, amíg minden rendbe nem jön, és a basszus fel nem sül. Tetszőlegesen hozzáadható még a tűzrőlpattant szubrett szobalány, a vicces alt házvezető néni vagy a mezzoszoprán nadrágszereplő. A szubrett szobalány kötelező párja a ravasz karaktertenor szolga.
Komoly operák olasz módra:
A tenor és a szoprán szeretik egymást. A bariton őrülten féltékeny és gonosz, vagy pedig szigorú atya, de csak addig utáljuk, míg szívhezszóló áriában meg nem vallja szerelmét. Majd utána megint. A mezzoszoprán/alt vagy szintén féltékeny, vagy idősebb boszorkányféle, esetleg a tenor anyukája. A basszus lehet csatlós (a rossz oldalon), bölcs főpap, gonosz főpap, király vagy idős főnemes. A végén a tenor és a szoprán kötelezően meghal, olykor a bariton is. Mindenki nagyon boldogtalan, de a néző elégedett.
Komoly operák német módra:
Az enyhén neurotikus drámai szoprán szereti a Balsorsú Hőstenort (esetleg a Balsorsú Basszbaritont) ám a gonosz mellékszereplők, áskálódó istenek vagy egyéb fantasy-lények miatt sosem lehetnek boldogok. Bármikor van idejük rágyújtani egy-egy alig negyvenperces szerelmi kettősre, vagy egyikük elénekel egy húszperces monológot, melyet a másik (vagy a Hű Szolga) áhítattal hallgat. Balsorsú és Neurotikus szerelme botrányt kavar, minek következtében úgy négy-öt órával később meghalnak, általában mindenféle fizikai behatás nélkül. Jellemző adalékok: Gonosz Basszus, Csinos Félpucér Sellők, Gollam, Gyűrű, Végzet, hosszú zenekari közjátékok.
Komoly operák modern módra:
Egyik verzió: A neurotikus tenor maga se tudja, mit akar, de a szoprán egész biztosan hidegen hagyja. Általában érdeklődik a gyerekszereplők vagy a bariton iránt, de történni sohasem történik semmi, csak páran meghalnak a végére. Köztük a tenor is.
Másik verzió: mindenki idegbeteg és csak a szexen vagy a gyilkoláson jár az eszük. A végén nagy mészárlás.
